1. fejezet

Sziasztok babák!

Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Itt nálunk nagyon szar idő van, de kiratás mindenkinek! Jön majd a jobb idő is. Élvezzétek még ki a nyár utolsó napjait!

Jó olvasást és komizzatok

xoxo

Kandice

Pár héttel korábban

- De hülye vagy! - löktem meg röhögve a bátyámat. Megint mindenki minket bámult, de leszartuk. Basszus ha nincs jobb dolguk és olyan unalmas a kicsi életük, hogy a miénkkel kell foglalkozniuk az messze rossz. Nem tudok mit tenni, szánalmasak...

- Miért nincs igazam? - vonta fel a szemöldökét viccesen. Ezen muszáj volt nevetnem. 

- Miben van igazad édes? - csatlakozott a beszélgetéshez a legjobb barátnőm aki nem mellesleg a bátyám barátnője. Imádom a drágát, de ilyenkor rohadtul idegesítő.

- Abban, hogy én vagyok az erősebb - húzta ki magát büszlén Aust. Lillel egymásra néztünk és összenevettünk. Amin az én drága bátyuskám természetesen megsértődött. Lillel fel voltumk készülve erre ezért két oldalról egyszerre nyomtunk egy puszit az arcára. Természetesen mindkette ismertük őt és tudtuk, hogy ettől mindig mosolyog. Most is így lett. Meghallottam a csengőt és rájöttem, hogy bizony én késésben vagyok.

- Na babák hála nektek elkéstem Nina órájáról. - néztem a barátaimra megrovó tekintetemmel.

- Dehogy ha sietsz még odaérhetsz nézegette az óráját a bátyám. Egy-egy puszi után már rohantam is. Bevetettem a leggyorsabb sprintem. Gyorsan kiszámoltam, hogy mennyi a max amivel pont odaérek és nem is fáradok el annyira. Rákapcsoltam és a számításaimnak megfelellően pont a tanár előtt sikerült becsusszannom a terembe. A falak úgy néztek ki, mintha vízből lennének. Szinte kedvem támadt megérinteni, de igazából csak egy akvárium volt körbe a falakon. Már csak a terem végében volt hely ahová semmi kedvem sem volt ülni, úgyhogy odasétáltam az egyik első padban ülő lúzerhez. Megálltam előtte. Pár másodprec kellett neki mire észrevett. Amikor fölnézett rám a szemeiben félelmet láttam. Jól is teszi, ha fél tőlem. Intettem a fejemmel az üres pad felé mire felállt és kikerülve engem odament. Levágtam magam a padba és kisangyal arcomat elővéve figyeltem, ahogy Nina belép a terembe és a táblához sétál.

- Ma elméleti óra lesz. - kezdett bele a beszédébe. Nem igazán szertjük az elméletet, de elengedhetetlen ahhoz, hogya megtanuljuk használni a mágiánkat. Akik ebben az osztályban vannak azok mind 17-19 éves vizek. Van amikor külön vagyunk, van amikor együtt. Ma együtt volt az egész osztály. Nina arról beszélt, hogy hogy érezzük a vizet. Aztán megpróbáltuk. Mindeni fürdőruhára vetkőzött és az akvárium bejáratához ment. Az egyik előnye annak ha víz vagy, hogy tudsz lélegezni a vízben ezért nem kellett ilyenkor aggódnunk. Bementünk mindanyian és együtt megpróbáltuk. Nina megmutatta, hogy milyen mozdulatokat kell csinálnunk és mi leutánoztuk őt. Megpróbáltam figyelni ara amit modott. Érezd a vizet! Válj eggyé vele! Így is tettem. Éreztem a hideg vizet, hagytam, hogy áramoljon körülöttem aztán megpróbáltam óvatosan irányítani. Éreztem, hogy felemelkedem és körbeölel a víz, hallottam mindnet, éreztem mindent amit a víz. És nem irányítottam, hanem a víz akaratát teljesítettem. Nem tudom, hogy meddig maradtam így csak azt tudtam, hogy nagyon jó érzés, mintha hazaértem volna. Aztán kezdett elfogyni az erőm. Nem tudtam már fönnttartani a kapcsolatot, úgyhogy elengedtem. Éreztem, hogy visszasüllyedek az akvárium aljára. Amint leértem kinyitottam a szemem. Mindenki engem bámult. Nina pedig csak mosolygott.

- Remek! Ugyan még nem mondtam, hogy elkezdhetitek, de attól még meglepően jó első próbálkozás volt. Ha jól gondolom kimerültél, azért jöttél le. - azt hiszem, hogy Nina szájából ez dícséret volt. - Most menj a gyengélkedőre, mert nagyon sok erőt veszítettél. - csak bólintottam. Kimentem az akváriumból megfogtam a ruháimat. Nem emlékszem, hogy, hogy jutottam el a gyengélekdőig, de lejutottam. Bementem és amint a nővér meglátott azonnal felsegített egy ágyra és betakart. Nem volt erőm nyitva tartani a szemem, úgyhogy pár perc múlva már aludtam is.

Nina