5. fejezet

A végállomásig utaztam ahol le kellett szállnom. Nem volt valami jó ötlet terv nélkül eljönni, de mostmár nem hártálhatok meg. A szemem még mindig ki volt sírva nem volt időm sminkkel eltüntetni.
- Szia! - hallottam egy hangot. Odafordultam. Egy barna hajú lány állt ott. - Mit csinál errefelé egy örző? - akkor vérfarkas. Ez meg, hogy lehet? Errefelé nem lehetne vérfarkasfalka, mert vérszívűek elpusztították őket. De a többiek egy helyen sosem keresnének. Egy vérfarkasfalkában. Jó ötlet Emma! És most vegyél rá egy vérfarkast, hogy segítsen neked. Taps!
- Natalie vagyok. Nem tudom miért vagy itt, de ha segítség kell el tudlak vinni a falkához - most vagy tudok telepatikusan kommunikálni vagy a csaj jófej.
- Biztos, hogy nem lesz bajod belőle? - kérdeztem félve. Azért nem akarom, hogy baja essen miattam. Remek, kislány! Egész életedben azt tanultad, hogy, hogy ölj meg egy vérfarkast és most a biztonsága miatt aggódsz. Megintcsak taps! Ó istenem, magamban beszélek. Kezdek megőrülni.
- Nyugi! Nekem nem lesz bajom. Mondjuk azt nem mondom, hogy szívélyesen fognak fogadni, de amíg nem akarod megölni valamelyiküket addig nem lesz bajod.  Akkor jössz vagy sem? Nem érek rá egésznap. - gyorsan kellett döntenem.
- Megyek. - követtem őt a fák közé. Pontosan a nyomában lépkedtem, hogy ne essek el. Átvágtunk az erdőn. A másik végén egy lány és két srác várakozott. Amikor Natalie meglátta őket megfeszült. Látszott rajta hogy ideges. A fekete hajú lány előrébb lépett.
- Nat? - a hangjában ki nem mondott kérdések voltak. Natalie felsóhajtott.
- Először menjünk haza. Elég lesz egyszer elmondani. - a többiek némán bólogattak és gyanúsan méregettek engem. Remek! Utálom ezt, de végül is mit vártam? Eljöttem arró a helyről ami az otthonom volt és most nincs senkim és semmim. De úgy érzem bízhatok ebben a lányban ami különös hiszen nem is ismerem. Beszálltunk a kocsiba a sötéthajú srác berakta a csomagom a csomagtartóba és elindultunk. Azt hiszem életemben nem féltem még ennyire mint most. Pár perc aurókázás és kínos csend után megérkeztünk egy elképesztően szép házhoz. Nem szóltam egy szót se mialatt kiszálltunk. Natalie felém fordult.
- Figyelj! Nem jöhetsz csak úgy be a házba. Itt kell várnod amíg megszerzem az engedélyt és az ittlétedet közöljük a falka többi tagjával. Utána elmondom neked a szabályokat és csak azután jöhetsz be. Hogyha szeretnéd addig medencézhetsz vagy valami.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. Ő csak biccentett egyet majd megfordult és bement a házba a többiek után. Én kiszedtem a csomagom a kocsiból és a kocsiba bújva átvettem a bikinim. A medencéhez sétáltam és beleugrottam. Olyan volt mintha otthon lennék. Olyan régen voltam már víz közelben, hogy ettől elszokott a testem. Nem kellet sok idő és már úsztam is a hosszakat és végre boldognak éreztem magam. Elfelejtettem pár percre Justint és ezt az egész őrületet. Megpróbálkoztam azzal a gyakorlattal ami Ninával csináltunk. Furcsa módon olyan érzésem volt, mintha most tovább bírnám. Nem tudom meddig és mióta csinálhattam már de nem éreztem magam fáradtnak. Sőt inkább mintha teljesen feltöltődtem volna energiával. Megpróbáltam mozgatni a vizet és éreztem, ahogy a víz körbetekeredik a testemen és ott mozog körülöttem. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha valaki figyelne. Elengedtem a vizet és feljöttem a tetejére. A nap már ment lefelé nem is gondoltam, hogy eddig voltam a vízben. Körbenéztem és egy a többieknél 1 vagy 2 évvel idősebb srácot vettem észre.
Barna haj barna szem. Egész jóképű volt.
- Szia - köszöntem neki.
- Szia - mély hangja volt. Elég barátságtalan volt. Nem hibáztathatom érte elvégre én vagyok a betolakodó. Felém nyújtott egy törölközőt. Gyorsan kiszálltam elvettem a törölközőt és magam köré csavartam. - Tim vagyok.
- Emma.
- Igen tudom ki vagy. A húgom próbált meggyőzni, hogy nem vagy veszélyes de őszintén nem igazán hiszek neki pláne kis mutatványod után. - biccentet a fejével a medence felé.
- A húgod? - csak ennyit tudtam kinyögni. A többi túlságosan is ledöbbentett. Nem tudom, az, hogy meglátta amint a mágiámat használom  olyan volt mintha meztelenül látott volna engem. A többi örző előtt más volt. Ők ugyanolyanok voltak mint én. De Tim nem. És ezért ítélt el. Mondjuk érthető mi is ugyanezt csináljuk velük.
- Igen. Natalie a húgom. Én vagyok a falkavezér. - na ezen nagyot néztem. Ő? Nem túl fiatal ehhez? Valószínűleg ezt az arcomon is látta. - Igen én vagyok meg van az oka ennek is, de ez nem rád tartozik. Most az a lényeg, hogy segítsünk e neked vagy sem. Őszintén válaszolj kérlek. Miért vagy itt? És miért nem a puccos kis sulidban lógatod a lábad?
- Ha elmondom neked nem fogja más megtudni? - kérdeztem gyanakodva.
- Ígérem. - nagyot sóhatottam és belekezdtem a mesélésbe.

Hellóka!

Na szóval mivel még mindig nem jött semmilyen visszajelzés ezért eléggé elszomorodtam és úgy döntöttem, hogy a bloggert hanyagolom egy időre és wattpadra kezdem el feltölteni az ötleteimet. Azt, hogy ezt miért pont egy újabb rész alá írom ne is kérdezzétek. Fogalmam sincs. Na szóval a munkáim között megtaláljátok: https://www.wattpad.com/user/Kandicebaby  Vissza fogok szerintem térni ide, de nem tudom, hogy mikor. Most minden zavaros. Igazából hagyjuk is. Wattpadon megtaláltok és ha szeretnétek, hogy visszajöjjek akkor írjatok. Vagy amikor kedvem van akkor jövök.

xoxo

Kandice

Bemuatakozás vagy valami olyasmi

Sziasztok!

Lehet, hogy vannak akik már ismernek az eddigi blogjaimról. Az Again és a Complicated című One Direction fanfictionöket írtam/írom. Most nyáron mindkét blogomat újra akartam írni, de a Complicatedhez egyszerűen nincs már ihletem, úgyhogy azt egyenlőre befejeztem. Az Againt írom továbbra is ott még nincsenek fennt részek, mert azokat még írom.

Ez a blog teljes mértékben kitalált. Az én fejemből pattant ki az öltet és nem nagyon szeretném máshol viszontlátni. A történet lényegét a fülszövegben elolvashatjátok. Minden háttérinfót megtaláltok a Menüben. Úgy nagyjából ennyit szerettem volna a prológust két perc múlva már rakom is fel csak oda is meg kell írnom a bevezetőszöveget. Remélem élvezni fogjátok a sztorit és légyszi majd komizzatok. Úgy igazából ennyi is lenne.

Élvezzétek ki még a maradék két hetet a nyárból

xoxo

Kandice

4. fejezet

Másnap reggel nyűgösen keltem. Semmi kedvem nem volt ma suliba menni de muszáj vagy Tim kinyír. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe mentem. Elvégeztem a reggeli teendőimet és átmentem a gardróbszobámba. Kiválasztottam egy fehér, rövidujjú blúzt, egy rózsaszínes virágos szoknyát egy fekete dzsekit és egy fehér papucscipőt. Hozzávettem egy fehér táskát, megcsináltam a hajam és felraktam egy alapsminket. Belenéztem a tükörbe és elégedett voltam a végeredménnyel. Hol a jó büdös kutyakakiban vagy? Hallottam meg legjobb barátnőm Kat hangját. Megyek már megyek csak várjatok meg! Szóltam vissza neki és gyorsan lerohantam a lépcsőn ahol a barátaim  már vártak rám.
- Bocs a késésért. Indulhatunk?
- Naná! - kaptam egy 100 wattos mosolyt legjobb barátomtól Mikeytól. Gyorsan megölelgettem mindenkit Joshnak egy diszkrét barátokközt vagyunk csókot adtam és indulhattunk is. Joshy vezetett, szokás szerint. A kocsiban a Little Mix Hair című száma szólt. Mi Kattel végigénekeltük az egészet a fiúk meg totálisan kiakadtak. A sulihoz érve kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az osztályterem felé. Elég sokan megbámultak minket mint mindig, de szerencsére ez az utolsó évünk utána kiképeznek minket mint a falka új harcosait és kezdődhet a móka! A teremben szokás szerint Josh mellé ültem és a becsöngetésig beszélgettünk. Nagyon szeretem Josht, ő az éltem mindennél fontosabb nekem és tudom, hogy megvédjük egymást bármi áron. 6 éves korom óta szerelmes vagyok belé és 15 éves korunktól kezdve alkotunk egy párt. Josh egyben a legjobb barátom, szerelmem, pszichológusom, kritikusom, védelmezőm és harcostársam. Nem tudom más, hogy csókol,mert csak vele csókolóztam eddig, de nem is vágyom másra ahogy ő sem. A gondolataimba mélyedten bámultam ki a fejemből amikor is beléptek a ribancok a terembe. Remek! Ezek hiányoztak már csak! küldtem a gondolataimat a többiek felé. Mikey és Kat alig bírta visszatartani a röhögést ahogy a különböző elképzeléseimet küldtem feléjük. Mint például a drága kis Tiffany cipősarka kitörik és ő megbotlik és elesik természetesen lassítva. Josh átölelt és úgy próbált megnyugtatni. Természetesen sikerült is neki. Leálltam a képek küldözgetésével. Akkor valami nagyon furcsát éreztem. Nem tudom megmagyarázni, de mintha valaki hívott volna. Azonnal felálltam és kirohantam a teremből. Értetlen pillantásokat és üzeneteket kaptam, de felhúztam a falam és Josht sem engedtem be. Rohantam, mert tudtam, hogy sietnem kell. Az erdőbe érve azonnal átváltoztam és úgy rohantam tovább. Kiértem egy főútra és ott találtam egy lányt aki bűzlött a vámpíroktól. Rögtön rájötem, hogy egy örző az, de az örzők mit keresnek errefelé? A menő kis suliukban kéne ülniük és azt tanulni, hogy, hogy védjék meg a vámpírokat a csúnya vérfarkasoktól. Visszaváltoztam és kiléptem a fák takarásából.
- Szia! - szólítottam meg. Felém fordult és egy icipicit ledöbbentem. A szeme teljesen vörös és kisírt egy nagy sporttáska volt nála. - Mit csinál errefelé egy örző? - az arca megváltozott amikor rájött, hogy mi vagyok, de valami más is volt a szemében. Remény. Nem értem ezt a lányt miért reménykedik amikor az örzők általában minket ölnek meg és nem segítséget kérnek tőlünk? Tudtam, hogy óriási nagy hülyeség lesz amit csinálni fogok.
- Natalie vagyok. Nem tudom miért vagy itt, de ha segítség kell el tudlak vinni a falkához - és tessék. Megbíztam egy olyan személyben akinek az a dolga, hogy elpusztítson minket.

Na sziasztok!

Óriási késéssel meghoztam a következő részt. Nem kaptam egyáltalán semmilyen visszajelzést arról, hogy van bárki aki olvassa amit kirakok, de nem baj. Attól még ugyanúgy rakom kifele. Ha pedig olvasod és tetszik akkor kérlek kommentelj, mert nem is tudjátok mennyit jelent egy komment.

xoxo

Kandice