5. fejezet

A végállomásig utaztam ahol le kellett szállnom. Nem volt valami jó ötlet terv nélkül eljönni, de mostmár nem hártálhatok meg. A szemem még mindig ki volt sírva nem volt időm sminkkel eltüntetni.
- Szia! - hallottam egy hangot. Odafordultam. Egy barna hajú lány állt ott. - Mit csinál errefelé egy örző? - akkor vérfarkas. Ez meg, hogy lehet? Errefelé nem lehetne vérfarkasfalka, mert vérszívűek elpusztították őket. De a többiek egy helyen sosem keresnének. Egy vérfarkasfalkában. Jó ötlet Emma! És most vegyél rá egy vérfarkast, hogy segítsen neked. Taps!
- Natalie vagyok. Nem tudom miért vagy itt, de ha segítség kell el tudlak vinni a falkához - most vagy tudok telepatikusan kommunikálni vagy a csaj jófej.
- Biztos, hogy nem lesz bajod belőle? - kérdeztem félve. Azért nem akarom, hogy baja essen miattam. Remek, kislány! Egész életedben azt tanultad, hogy, hogy ölj meg egy vérfarkast és most a biztonsága miatt aggódsz. Megintcsak taps! Ó istenem, magamban beszélek. Kezdek megőrülni.
- Nyugi! Nekem nem lesz bajom. Mondjuk azt nem mondom, hogy szívélyesen fognak fogadni, de amíg nem akarod megölni valamelyiküket addig nem lesz bajod.  Akkor jössz vagy sem? Nem érek rá egésznap. - gyorsan kellett döntenem.
- Megyek. - követtem őt a fák közé. Pontosan a nyomában lépkedtem, hogy ne essek el. Átvágtunk az erdőn. A másik végén egy lány és két srác várakozott. Amikor Natalie meglátta őket megfeszült. Látszott rajta hogy ideges. A fekete hajú lány előrébb lépett.
- Nat? - a hangjában ki nem mondott kérdések voltak. Natalie felsóhajtott.
- Először menjünk haza. Elég lesz egyszer elmondani. - a többiek némán bólogattak és gyanúsan méregettek engem. Remek! Utálom ezt, de végül is mit vártam? Eljöttem arró a helyről ami az otthonom volt és most nincs senkim és semmim. De úgy érzem bízhatok ebben a lányban ami különös hiszen nem is ismerem. Beszálltunk a kocsiba a sötéthajú srác berakta a csomagom a csomagtartóba és elindultunk. Azt hiszem életemben nem féltem még ennyire mint most. Pár perc aurókázás és kínos csend után megérkeztünk egy elképesztően szép házhoz. Nem szóltam egy szót se mialatt kiszálltunk. Natalie felém fordult.
- Figyelj! Nem jöhetsz csak úgy be a házba. Itt kell várnod amíg megszerzem az engedélyt és az ittlétedet közöljük a falka többi tagjával. Utána elmondom neked a szabályokat és csak azután jöhetsz be. Hogyha szeretnéd addig medencézhetsz vagy valami.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. Ő csak biccentett egyet majd megfordult és bement a házba a többiek után. Én kiszedtem a csomagom a kocsiból és a kocsiba bújva átvettem a bikinim. A medencéhez sétáltam és beleugrottam. Olyan volt mintha otthon lennék. Olyan régen voltam már víz közelben, hogy ettől elszokott a testem. Nem kellet sok idő és már úsztam is a hosszakat és végre boldognak éreztem magam. Elfelejtettem pár percre Justint és ezt az egész őrületet. Megpróbálkoztam azzal a gyakorlattal ami Ninával csináltunk. Furcsa módon olyan érzésem volt, mintha most tovább bírnám. Nem tudom meddig és mióta csinálhattam már de nem éreztem magam fáradtnak. Sőt inkább mintha teljesen feltöltődtem volna energiával. Megpróbáltam mozgatni a vizet és éreztem, ahogy a víz körbetekeredik a testemen és ott mozog körülöttem. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha valaki figyelne. Elengedtem a vizet és feljöttem a tetejére. A nap már ment lefelé nem is gondoltam, hogy eddig voltam a vízben. Körbenéztem és egy a többieknél 1 vagy 2 évvel idősebb srácot vettem észre.
Barna haj barna szem. Egész jóképű volt.
- Szia - köszöntem neki.
- Szia - mély hangja volt. Elég barátságtalan volt. Nem hibáztathatom érte elvégre én vagyok a betolakodó. Felém nyújtott egy törölközőt. Gyorsan kiszálltam elvettem a törölközőt és magam köré csavartam. - Tim vagyok.
- Emma.
- Igen tudom ki vagy. A húgom próbált meggyőzni, hogy nem vagy veszélyes de őszintén nem igazán hiszek neki pláne kis mutatványod után. - biccentet a fejével a medence felé.
- A húgod? - csak ennyit tudtam kinyögni. A többi túlságosan is ledöbbentett. Nem tudom, az, hogy meglátta amint a mágiámat használom  olyan volt mintha meztelenül látott volna engem. A többi örző előtt más volt. Ők ugyanolyanok voltak mint én. De Tim nem. És ezért ítélt el. Mondjuk érthető mi is ugyanezt csináljuk velük.
- Igen. Natalie a húgom. Én vagyok a falkavezér. - na ezen nagyot néztem. Ő? Nem túl fiatal ehhez? Valószínűleg ezt az arcomon is látta. - Igen én vagyok meg van az oka ennek is, de ez nem rád tartozik. Most az a lényeg, hogy segítsünk e neked vagy sem. Őszintén válaszolj kérlek. Miért vagy itt? És miért nem a puccos kis sulidban lógatod a lábad?
- Ha elmondom neked nem fogja más megtudni? - kérdeztem gyanakodva.
- Ígérem. - nagyot sóhatottam és belekezdtem a mesélésbe.

Hellóka!

Na szóval mivel még mindig nem jött semmilyen visszajelzés ezért eléggé elszomorodtam és úgy döntöttem, hogy a bloggert hanyagolom egy időre és wattpadra kezdem el feltölteni az ötleteimet. Azt, hogy ezt miért pont egy újabb rész alá írom ne is kérdezzétek. Fogalmam sincs. Na szóval a munkáim között megtaláljátok: https://www.wattpad.com/user/Kandicebaby  Vissza fogok szerintem térni ide, de nem tudom, hogy mikor. Most minden zavaros. Igazából hagyjuk is. Wattpadon megtaláltok és ha szeretnétek, hogy visszajöjjek akkor írjatok. Vagy amikor kedvem van akkor jövök.

xoxo

Kandice

Bemuatakozás vagy valami olyasmi

Sziasztok!

Lehet, hogy vannak akik már ismernek az eddigi blogjaimról. Az Again és a Complicated című One Direction fanfictionöket írtam/írom. Most nyáron mindkét blogomat újra akartam írni, de a Complicatedhez egyszerűen nincs már ihletem, úgyhogy azt egyenlőre befejeztem. Az Againt írom továbbra is ott még nincsenek fennt részek, mert azokat még írom.

Ez a blog teljes mértékben kitalált. Az én fejemből pattant ki az öltet és nem nagyon szeretném máshol viszontlátni. A történet lényegét a fülszövegben elolvashatjátok. Minden háttérinfót megtaláltok a Menüben. Úgy nagyjából ennyit szerettem volna a prológust két perc múlva már rakom is fel csak oda is meg kell írnom a bevezetőszöveget. Remélem élvezni fogjátok a sztorit és légyszi majd komizzatok. Úgy igazából ennyi is lenne.

Élvezzétek ki még a maradék két hetet a nyárból

xoxo

Kandice

4. fejezet

Másnap reggel nyűgösen keltem. Semmi kedvem nem volt ma suliba menni de muszáj vagy Tim kinyír. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe mentem. Elvégeztem a reggeli teendőimet és átmentem a gardróbszobámba. Kiválasztottam egy fehér, rövidujjú blúzt, egy rózsaszínes virágos szoknyát egy fekete dzsekit és egy fehér papucscipőt. Hozzávettem egy fehér táskát, megcsináltam a hajam és felraktam egy alapsminket. Belenéztem a tükörbe és elégedett voltam a végeredménnyel. Hol a jó büdös kutyakakiban vagy? Hallottam meg legjobb barátnőm Kat hangját. Megyek már megyek csak várjatok meg! Szóltam vissza neki és gyorsan lerohantam a lépcsőn ahol a barátaim  már vártak rám.
- Bocs a késésért. Indulhatunk?
- Naná! - kaptam egy 100 wattos mosolyt legjobb barátomtól Mikeytól. Gyorsan megölelgettem mindenkit Joshnak egy diszkrét barátokközt vagyunk csókot adtam és indulhattunk is. Joshy vezetett, szokás szerint. A kocsiban a Little Mix Hair című száma szólt. Mi Kattel végigénekeltük az egészet a fiúk meg totálisan kiakadtak. A sulihoz érve kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az osztályterem felé. Elég sokan megbámultak minket mint mindig, de szerencsére ez az utolsó évünk utána kiképeznek minket mint a falka új harcosait és kezdődhet a móka! A teremben szokás szerint Josh mellé ültem és a becsöngetésig beszélgettünk. Nagyon szeretem Josht, ő az éltem mindennél fontosabb nekem és tudom, hogy megvédjük egymást bármi áron. 6 éves korom óta szerelmes vagyok belé és 15 éves korunktól kezdve alkotunk egy párt. Josh egyben a legjobb barátom, szerelmem, pszichológusom, kritikusom, védelmezőm és harcostársam. Nem tudom más, hogy csókol,mert csak vele csókolóztam eddig, de nem is vágyom másra ahogy ő sem. A gondolataimba mélyedten bámultam ki a fejemből amikor is beléptek a ribancok a terembe. Remek! Ezek hiányoztak már csak! küldtem a gondolataimat a többiek felé. Mikey és Kat alig bírta visszatartani a röhögést ahogy a különböző elképzeléseimet küldtem feléjük. Mint például a drága kis Tiffany cipősarka kitörik és ő megbotlik és elesik természetesen lassítva. Josh átölelt és úgy próbált megnyugtatni. Természetesen sikerült is neki. Leálltam a képek küldözgetésével. Akkor valami nagyon furcsát éreztem. Nem tudom megmagyarázni, de mintha valaki hívott volna. Azonnal felálltam és kirohantam a teremből. Értetlen pillantásokat és üzeneteket kaptam, de felhúztam a falam és Josht sem engedtem be. Rohantam, mert tudtam, hogy sietnem kell. Az erdőbe érve azonnal átváltoztam és úgy rohantam tovább. Kiértem egy főútra és ott találtam egy lányt aki bűzlött a vámpíroktól. Rögtön rájötem, hogy egy örző az, de az örzők mit keresnek errefelé? A menő kis suliukban kéne ülniük és azt tanulni, hogy, hogy védjék meg a vámpírokat a csúnya vérfarkasoktól. Visszaváltoztam és kiléptem a fák takarásából.
- Szia! - szólítottam meg. Felém fordult és egy icipicit ledöbbentem. A szeme teljesen vörös és kisírt egy nagy sporttáska volt nála. - Mit csinál errefelé egy örző? - az arca megváltozott amikor rájött, hogy mi vagyok, de valami más is volt a szemében. Remény. Nem értem ezt a lányt miért reménykedik amikor az örzők általában minket ölnek meg és nem segítséget kérnek tőlünk? Tudtam, hogy óriási nagy hülyeség lesz amit csinálni fogok.
- Natalie vagyok. Nem tudom miért vagy itt, de ha segítség kell el tudlak vinni a falkához - és tessék. Megbíztam egy olyan személyben akinek az a dolga, hogy elpusztítson minket.

Na sziasztok!

Óriási késéssel meghoztam a következő részt. Nem kaptam egyáltalán semmilyen visszajelzést arról, hogy van bárki aki olvassa amit kirakok, de nem baj. Attól még ugyanúgy rakom kifele. Ha pedig olvasod és tetszik akkor kérlek kommentelj, mert nem is tudjátok mennyit jelent egy komment.

xoxo

Kandice

3 fejezet

Ébresztő! Ha elkésel nem állok jót magamért. Világos húgi? Mint minden reggel ma is a bátyám keltett. Jelenleg ő a falkavezér miután a vérszívűek megölték mindannyiunk szüleit. Szar nap volt. Mondjuk én nem emlékszem rá. Csak 3 éves voltam. A bátyám meg 5. 5 évesen lett a falkánk új vezére. Miután ő volt a legidősebb. Kevesen vagyunk a falkában. Ezért is kell összetartanunk. Öt tagja volt a falkának évekig. Kate, Josh, Mike, Tim és én. Aztán jöttek Peterék. Peter egy másik falka vezére. Az ő falkájában felnőttek és öregek vannak. 10 éves voltam amikor idejöttek. Nem akartak harcolni. Elfogadták Timet a vezetőjüknek. Csak egy helyet kerestek ahol letelepedhetnek. Így olvadt össze a két falka. Egyébként Natalie vagyok. A vezér húga. A bátyám igyekszik mindig mindent megadni nekem. Ezért van az, hogy oviba és iskolába is jártam és járok. A legjobb ruháim lehetnének, ha akarnám, de nem akarom. Timnek így is elég nehéz, hogy 19 évesen egy falka vérfarkast irányítson. Egyébként az, hogy összeálltunk Peterékkel nekünk is jól jött. Náluk nagyon sok idős és tapasztalt farkas van akik segítettek nekünk irányítani az erőnket. A falka a családunk és megvédjük bármi áron. Húgi? Ne agyalj, öltözz! Világos voltam? A bátyám hangja egyre jobban idegesített úgyhogy felhúztam a falam. Ez meg őt idegesítette, mert két perc múlva már benyitott a szobámba és lehúzta a fejemről a takarót.

- Ideje suliba menni.
- Nem akarok. - nyávogtam. - Légysziiiiii. Csak ma ne. - pislogtam fel rá a farkas szemimmel. Jól tudta, hogy mi van akkor amikor nekünk vérfarkaslányoknak megjön. Hát igen ezek kényes napok. Bármikor átváltozhatunk és ez veszélyes. Beleegyezően bólintott és kiment a szobámból én meg felöltöztem. Semmittevéssel terveztem tölteni a napom, de az edzés sem maradhatott el. A falkánknak van egy saját edzőterme, úgyhogy még fizetnem sem kell. Szóval gyosan átmentem. Először a futógépen kezdtem aztán jött a boxzsák, felülések, fekvők és mire észbe kaptam már átváltozva álltam a terem közepén.
- Nat! - rohant be a bátyám teljesen kétségbeesetten. Én semmit sem csináltam csak szimplán lefeküdtem a földre és unottan lehajtottam fejem a padlóra.
- Ezt nem hiszem el!  - odasétált hozzám, megfogta a grabancom mire rámordultam. Ő csak ne basztasson engem.
- Nyugodj már le! - mordult rám dühösen és ő is átváltozott. Végre! Már hiányzott egy kis harc! Pár perc múlva már a földön hemperegtünk és próbáltuk megszerezni a dominanciát, de tudtam, hogy nem győzhetek. Természetesen ő nyert. Én meg röhögve változtam vissza. Pár percig dühösen méregetett majd ő is elkezett nevetni. Együtt nevettünk még sokáig.
- Ugye tudod, hogy holnap már menned kell suliba? - kérdezte. Az én arcomról pedig lefagyott a mosoly.

2. fejezet

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, már sötét volt. Az első amit érzékeltem, hogy mindenem fáj. Ez biztosan azért volt, mert túl sok mágiát használtam. A második az volt, hogy Lil és Vick ott ültek egy-egy széken és aludtak. Tuti, hogy arra vártak, hogy valamikor felébredjek. A szememmel Justint kerestem, de sehol sem volt, ahogy Austint és Spencert sem láttam sehol. Tuti, hogy a lányoknak azt ígérték, hogy pár óra múlva leváltják őket, csak valahogy elfeledkeztek róluk. Ahogy ez tőlük megszokott. Még mindig nagyon kimerült voltam, úgyhogy visszaaludtam. Amikor legközelebb felkeltem már világos volt. A lányok ébren voltak és amennyire én hallottam éppen a fiúkat szidták le és próbálták halkan csinálni. Elmosolyodtam. Ezek voltunk mi. 

- Nem kell ennyire halkan én is szeretném hallani azt a magyarázatot. - a hangom még rekedtes a reggel miatt. Mindannyian felém kapták a fejüket. 

- Anyám! Végre felébredtél! Komolyan ne merj legközelebb ennyi mágiát használni! Mert kinyírlak! - fenyegetett meg a báytám. Én csak nevettem. 

- Nem nagy cucc. Csak egy kicsit kimerültem. - mosolyogtam rájuk bátorítóan.

- Okké akkor ha annyira jól vagy akkor ma este elmehetünk bulizni egyet nem igaz? - tette fel a kérdést Justin.

- Persze. - vigyorogtam.

- Okké akkor készülődés, mert fél óra múlva indulnunk kell, hogy beérjünk a városba időben.  - mindannyian felálltunk Lily és Vicky segítettek elvánszorogni a szobámig ahol mindannyian kiválsztottuk a ruháinkat  és elindultunk. Ugyanolyan ruhákat választottunk csak más-máás színekben. Nem jöttünk rá, addig amíg össze nem néztünk és mit láttunk, hogy ugyanúgy nézünk ki. Kitört belőlünk a röhögés. Én sírva nevettem és örültem, hogy vízálló sminket tettem fel. Gyorsan kilógtunk a fiúkhoz. Ők már kikérték a kimenőket és ezzel simán kijutunk a kapun. Így is lett az őr simán átengedett. Felpattantunk a buszra amia városba visz. A kedvenc helyünkre mentünk. A Blue Demon tömve volt mint mindig.  Valami DJ zenéje ment éppen. Pár percig bámészkodtam csak, de azalatt a többiek eltűntek mellőlem. Mindig ez van úgyhogy el is indultam megkeresni őket, de amit találtam az teljesen ledöbbentett. Justin (a pasim) egy másik lánnyal enyelgett aztán se szó se beszéd lesmárolta. Hogy merte? Basszus ő az én pasim és ne csókolgasson másokat. Azonnal megfordultam és elindultam hazafelé. Otthon levettem az összes ruhám átvettem a pizsimet és gondolkoztam. Már elég sokszor megbocsátottam neki azt, hogy más lányokat is bámul. De most lett elég. Elővettem a mobilom. Dobtam egy Ennyi volt. Vége. SMSt Justinnak és álomba sírtam magam. Nem is sejtettem, hogy ezalatt az exem mindenkit ellenem fordít és úgy végzem ahogy. 

*****

Másnap reggel hulla fáradtan ébredetem. Szerencsére hétvége volt, úgyhogy nem kellett suliba mennem. Elmentem a fürdőbe, lefürödtem és felöltöztem. Átmentem a lányokhoz, hogy elmondjam nekik azt ami tegnap történt. Szerencsére az ő szobájuk az enyémmel szemben volt, így nagyon könnyen átértem anélkül, hogy bárki a suliból megláthatta volna a vörös, dagadt, kisírt szemeimet. Kopogás nélkül nyitottam be és csak a legjobb barátnőim támogatására vágytam. Amint beléptem mindketten felkapták a fejüket. Lily elállt, odajött hozzám és megpofozott. Se szó, se beszéd megpofozott. 

- Ezt most miért? - nem értettem, hogy most mi van.

- Te szemét ribanc! Hogy tehetted ezt Justinnal? - kiabált velem. 

- Mit tettem? Azt, hogy szakítottam vele miután megláttam, hogy egy csajjal smárol? 

- És még képes vagy ráfogni a dolgot?  Tegnap sírva mesélte nekünk, hogy mit tettél vele? Tudod mit? Végeztünk veled! - le sem tudom írni, hogy mit éreztem. A legjobb barátnőim hagytak cserben amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Visszamentem a szobámba. Az utolsó reményem a bátyám lett volna, de aznap ő is beállított hozzám és jól letolt. Ezen a ponton lett elegem. Összepakoltam a legfontosabb cuccaimat. Annyira ideges voltam, mint még soha. Az amit most tenni készültem minden eddigi csínyemnél nagyobb lesz. Elszökni a suliból elvileg lehetetlen. Elvileg. Azzal viszont nem számoltak, hogy én nem ismerem a lehetetlen szó jelentését. Minden megváltozott azon az estén. Minden. Én nem akartam, de az emberek minidg a hazugságot hiszik el. Még a bátyám is neki hitt. Persze, mert én senki sem voltam. Vagyis mostmár nem voltam senki. Már nem az vagyok aki voltam. Sok mindenre rájöttem méghozzá arra, hogy  nem maradhatok itt. Itt. Ahol minden hazugság. Fogtam magam és átlendültem a kerítésen.  A riasztó rögtön megszólalt volna, ha nem kapcsolom ki. Futottam. Rövid időn belül elhagytam a suli területét. Felszálltam egy buszra. A vezető megkérdezte, hogy hová megyek. Jó kérdés. Ezt még én sem tudom. Csak annyit tudtam, hogy el innen.

1. fejezet

Sziasztok babák!

Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Itt nálunk nagyon szar idő van, de kiratás mindenkinek! Jön majd a jobb idő is. Élvezzétek még ki a nyár utolsó napjait!

Jó olvasást és komizzatok

xoxo

Kandice

Pár héttel korábban

- De hülye vagy! - löktem meg röhögve a bátyámat. Megint mindenki minket bámult, de leszartuk. Basszus ha nincs jobb dolguk és olyan unalmas a kicsi életük, hogy a miénkkel kell foglalkozniuk az messze rossz. Nem tudok mit tenni, szánalmasak...

- Miért nincs igazam? - vonta fel a szemöldökét viccesen. Ezen muszáj volt nevetnem. 

- Miben van igazad édes? - csatlakozott a beszélgetéshez a legjobb barátnőm aki nem mellesleg a bátyám barátnője. Imádom a drágát, de ilyenkor rohadtul idegesítő.

- Abban, hogy én vagyok az erősebb - húzta ki magát büszlén Aust. Lillel egymásra néztünk és összenevettünk. Amin az én drága bátyuskám természetesen megsértődött. Lillel fel voltumk készülve erre ezért két oldalról egyszerre nyomtunk egy puszit az arcára. Természetesen mindkette ismertük őt és tudtuk, hogy ettől mindig mosolyog. Most is így lett. Meghallottam a csengőt és rájöttem, hogy bizony én késésben vagyok.

- Na babák hála nektek elkéstem Nina órájáról. - néztem a barátaimra megrovó tekintetemmel.

- Dehogy ha sietsz még odaérhetsz nézegette az óráját a bátyám. Egy-egy puszi után már rohantam is. Bevetettem a leggyorsabb sprintem. Gyorsan kiszámoltam, hogy mennyi a max amivel pont odaérek és nem is fáradok el annyira. Rákapcsoltam és a számításaimnak megfelellően pont a tanár előtt sikerült becsusszannom a terembe. A falak úgy néztek ki, mintha vízből lennének. Szinte kedvem támadt megérinteni, de igazából csak egy akvárium volt körbe a falakon. Már csak a terem végében volt hely ahová semmi kedvem sem volt ülni, úgyhogy odasétáltam az egyik első padban ülő lúzerhez. Megálltam előtte. Pár másodprec kellett neki mire észrevett. Amikor fölnézett rám a szemeiben félelmet láttam. Jól is teszi, ha fél tőlem. Intettem a fejemmel az üres pad felé mire felállt és kikerülve engem odament. Levágtam magam a padba és kisangyal arcomat elővéve figyeltem, ahogy Nina belép a terembe és a táblához sétál.

- Ma elméleti óra lesz. - kezdett bele a beszédébe. Nem igazán szertjük az elméletet, de elengedhetetlen ahhoz, hogya megtanuljuk használni a mágiánkat. Akik ebben az osztályban vannak azok mind 17-19 éves vizek. Van amikor külön vagyunk, van amikor együtt. Ma együtt volt az egész osztály. Nina arról beszélt, hogy hogy érezzük a vizet. Aztán megpróbáltuk. Mindeni fürdőruhára vetkőzött és az akvárium bejáratához ment. Az egyik előnye annak ha víz vagy, hogy tudsz lélegezni a vízben ezért nem kellett ilyenkor aggódnunk. Bementünk mindanyian és együtt megpróbáltuk. Nina megmutatta, hogy milyen mozdulatokat kell csinálnunk és mi leutánoztuk őt. Megpróbáltam figyelni ara amit modott. Érezd a vizet! Válj eggyé vele! Így is tettem. Éreztem a hideg vizet, hagytam, hogy áramoljon körülöttem aztán megpróbáltam óvatosan irányítani. Éreztem, hogy felemelkedem és körbeölel a víz, hallottam mindnet, éreztem mindent amit a víz. És nem irányítottam, hanem a víz akaratát teljesítettem. Nem tudom, hogy meddig maradtam így csak azt tudtam, hogy nagyon jó érzés, mintha hazaértem volna. Aztán kezdett elfogyni az erőm. Nem tudtam már fönnttartani a kapcsolatot, úgyhogy elengedtem. Éreztem, hogy visszasüllyedek az akvárium aljára. Amint leértem kinyitottam a szemem. Mindenki engem bámult. Nina pedig csak mosolygott.

- Remek! Ugyan még nem mondtam, hogy elkezdhetitek, de attól még meglepően jó első próbálkozás volt. Ha jól gondolom kimerültél, azért jöttél le. - azt hiszem, hogy Nina szájából ez dícséret volt. - Most menj a gyengélkedőre, mert nagyon sok erőt veszítettél. - csak bólintottam. Kimentem az akváriumból megfogtam a ruháimat. Nem emlékszem, hogy, hogy jutottam el a gyengélekdőig, de lejutottam. Bementem és amint a nővér meglátott azonnal felsegített egy ágyra és betakart. Nem volt erőm nyitva tartani a szemem, úgyhogy pár perc múlva már aludtam is.

Nina

   

Prológus

Sziasztok!

A mai nappal el is kezdem felrakni a részeket. Egyenlőre hetente rakok fel újakat, de szeptembertől nekem is suli, úgyhogy akkor már csak kéthetenete vagy havonta lesznek fennt részek. Ha tetszik akkor komizzatok.

Jó olvasást

xoxo

Kandice

Emma

Annyira ideges voltam, mint még soha. Az amit most tenni készültem minden eddigi csínyemnél nagyobb lesz. Elszökni a suliból elvileg lehetetlen. Elvileg. Azzal viszont nem számoltak, hogy én nem ismerem a lehetetlen szó jelentését. Minden megváltozott azon az estén. Minden. Én nem akartam, de az emberek minidg a hazugságot hiszik el. Még a bátyám is neki hitt. Persze, mert én senki sem voltam. Vagyis mostmár nem voltam senki. És, hogy eddig ki voltam? A legmenőbb lány a suliban, a legfélelmetesebb női örző a korosztályomban és még sok minden más. De akkor minden megváltozott. Már nem az vagyok aki voltam. Sok mindenre rájöttem méghozzá arra, hogy  nem maradhatok itt. Itt. Ahol minden hazugság. Fogtam magam és átlendültem a kerítésen.  A riasztó rögtön megszólalt volna, ha nem kapcsolom ki. Futottam. Rövid időn belül elhagytam a suli területét. Felszálltam egy buszra. A vezető megkérdezte, hogy hová megyek. Jó kérdés. Ezt még én sem tudom. Csak annyit tudtam, hogy el innen.

Natalie

Ébresztő! Ha elkésel nem állok jót magamért. Világos húgi? Mint minden reggel ma is a bátyám keltett. Jelenleg ő a falkavezér miután a vérszívűek megölték mindannyiunk szüleit. Szar nap volt. Mondjuk én nem emlékszem rá. Csak 3 éves voltam. A bátyám meg 6. 6 évesen lett a falkánk új vezére. Miután ő volt a legidősebb. Kevesen vagyunk a falkában. Ezért is kell összetratanunk. Öt tagja volt a falkának évekig. Kate, Josh, Mike, Tim és én. Aztán jöttek Peterék. Peter egy másik falka vezére. Az ő falkájában felnőttek és öregek vannak. 10 éves voltam amikor idejöttek. Nem akartak harcolni. Elfogadták Timet a vezetőjüknek. Csak egy helyet kerestek ahol letelepedhetnek. Így olvadt össze a két falka. Egyébként Natalie vagyok. A vezér húga. A bátyám igyekszik mindig mindent megadni nekem. Ezért van az, hogy oviba és iskolába is jártam és járok. A legjobb ruháim lehetnének, ha akarnám, de nem akarom. Timnek így is elég nehéz, hogy 20 évesen egy falka vérfarkast irányítson. Egyébként az, hogy összeálltunk Peterékkel nekünk is jól jött. Náluk nagyon sok idős és tapasztalt farkas van akik segítettek nekünk irányítani az erőnket. A falka a családunk és megvédjük bármi áron.