- Bocs a késésért. Indulhatunk?
- Naná! - kaptam egy 100 wattos mosolyt legjobb barátomtól Mikeytól. Gyorsan megölelgettem mindenkit Joshnak egy diszkrét barátokközt vagyunk csókot adtam és indulhattunk is. Joshy vezetett, szokás szerint. A kocsiban a Little Mix Hair című száma szólt. Mi Kattel végigénekeltük az egészet a fiúk meg totálisan kiakadtak. A sulihoz érve kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az osztályterem felé. Elég sokan megbámultak minket mint mindig, de szerencsére ez az utolsó évünk utána kiképeznek minket mint a falka új harcosait és kezdődhet a móka! A teremben szokás szerint Josh mellé ültem és a becsöngetésig beszélgettünk. Nagyon szeretem Josht, ő az éltem mindennél fontosabb nekem és tudom, hogy megvédjük egymást bármi áron. 6 éves korom óta szerelmes vagyok belé és 15 éves korunktól kezdve alkotunk egy párt. Josh egyben a legjobb barátom, szerelmem, pszichológusom, kritikusom, védelmezőm és harcostársam. Nem tudom más, hogy csókol,mert csak vele csókolóztam eddig, de nem is vágyom másra ahogy ő sem. A gondolataimba mélyedten bámultam ki a fejemből amikor is beléptek a ribancok a terembe. Remek! Ezek hiányoztak már csak! küldtem a gondolataimat a többiek felé. Mikey és Kat alig bírta visszatartani a röhögést ahogy a különböző elképzeléseimet küldtem feléjük. Mint például a drága kis Tiffany cipősarka kitörik és ő megbotlik és elesik természetesen lassítva. Josh átölelt és úgy próbált megnyugtatni. Természetesen sikerült is neki. Leálltam a képek küldözgetésével. Akkor valami nagyon furcsát éreztem. Nem tudom megmagyarázni, de mintha valaki hívott volna. Azonnal felálltam és kirohantam a teremből. Értetlen pillantásokat és üzeneteket kaptam, de felhúztam a falam és Josht sem engedtem be. Rohantam, mert tudtam, hogy sietnem kell. Az erdőbe érve azonnal átváltoztam és úgy rohantam tovább. Kiértem egy főútra és ott találtam egy lányt aki bűzlött a vámpíroktól. Rögtön rájötem, hogy egy örző az, de az örzők mit keresnek errefelé? A menő kis suliukban kéne ülniük és azt tanulni, hogy, hogy védjék meg a vámpírokat a csúnya vérfarkasoktól. Visszaváltoztam és kiléptem a fák takarásából.
- Szia! - szólítottam meg. Felém fordult és egy icipicit ledöbbentem. A szeme teljesen vörös és kisírt egy nagy sporttáska volt nála. - Mit csinál errefelé egy örző? - az arca megváltozott amikor rájött, hogy mi vagyok, de valami más is volt a szemében. Remény. Nem értem ezt a lányt miért reménykedik amikor az örzők általában minket ölnek meg és nem segítséget kérnek tőlünk? Tudtam, hogy óriási nagy hülyeség lesz amit csinálni fogok.
- Natalie vagyok. Nem tudom miért vagy itt, de ha segítség kell el tudlak vinni a falkához - és tessék. Megbíztam egy olyan személyben akinek az a dolga, hogy elpusztítson minket.
Na sziasztok!
Óriási késéssel meghoztam a következő részt. Nem kaptam egyáltalán semmilyen visszajelzést arról, hogy van bárki aki olvassa amit kirakok, de nem baj. Attól még ugyanúgy rakom kifele. Ha pedig olvasod és tetszik akkor kérlek kommentelj, mert nem is tudjátok mennyit jelent egy komment.
xoxo
Kandice
